Vasárnapra kaptam meg az autót. Nagyon izgultam. Nem is értem miért vagyok ennyire parás, de mivel az autó nem az enyém, én valahogy máshogy ülök bele, mint a sajátba, és sokkal jobban vigyázok rá... Miután átpakoltuk a taijis cuccot, elindultunk Miskolcra. Minden okés volt, egy lámpás kereszteződésnél fulladt csak le az autó, de rögtön korrigáltam.
A taiji viszont rémes volt. Valószínűleg csak bemagyarázom magamnak, de úgy éreztem, hogy irányomba nagyon jeges a hangulat, senki sem szólt hozzám, bár tény, hogy én sem kerestem a társaságukat. Végig feszült voltam egyrészt a hangulat miatt (amit biztosan csak én éreztem puskaporosnak), másrészt mert LG nem jött edzésre (előző este bulizott), és folyton az ajtót néztem, mikor érkezik. Volt pár olyan momentum az edzésen, ami engem, a félelmemet igazolta, pl. nyújtásnál, bár nem volt párom, Padaván nem jött oda, hogy akkor ő lesz a párom, ahogy azt korábban mindig tette. Mikor pedig elköszöntem a többiektől, kétszer is, hátha csak halk voltam, és nem hallották, senki sem köszönt vissza. Úgy mentem ki az öltözőbe, hogy remegtem, mint a kocsonya, és nagyon a sírás környékén álltam. Basszus, ki vagyok közösítve... ilyen se volt még...
Aztán megtörtént a "csoda": pont az nyugtatott meg, amitől előző este óta paráztam, a vezetés. Bizonyára azért, mert annyira lekötötte a figyelmemet, hogy nem volt időm a taijis mizériára gondolni. A városban felvettük T.-t, majd irány Debrecen. Én vezettem végig az autópályán, aztán be egészen a Nagytemplomig. Épp pulykafesztivál volt, sok ember, foglalt parkolók... De ami a legjobb, eszembe se jutott pánikolni, hanem csináltam, amit kellett. Találtunk parkolót, aztán elsétáltunk a Belga sörözőbe ebédelni, utána meg forrócsokizni. Mindkettő isteni volt! Ilyen adag forró csokit még sehol sem kaptam! Kár, hogy nem fotóztam le, látványnak is ínycsiklandozó volt. Hazafelé T. kezdte a vezetést, hogy ő is kipróbálja az autót, ha már van :-) Az első pihenőnél az autópályán B. is ment vele pár kört a parkolóban, aztán megint én ültem a volánhoz és elindultunk haza. Közben LG is megérkezett a városba, úgyhogy vele is gurultunk pár kört a két szomszédos faluban, majd visszavittem az autót aludni a cég épülete elé.
Bár a váltója még nagyon kemény, és igazából egy 2-3 személyes autó (ha pl. nyaralni indul vele az ember), én bizony elfogadnám :-) 140-nél is kényelmesen, kiabálás nélkül beszélgethet az ember a hátul ülővel, és ez a változat, amit kaptunk, elég extrás volt ahhoz, hogy beleszeressek :-) Imádtam a kék betéteket, az egész autó nagyon nőies.
És még pár fotó, kifejezetten Andere M.-nak :-)
Így vélekedtek Ti...