Ezt olvastam: "Valahogy úgy érzem, én mindig csak második lehetek neki, és minden érzését a gyerek kapja, mintha ő lenne a párja. Én meg ülök egyedül, nincs senki, akinek én lennék az első, az egyetlen. Ez kicsit frusztrál." (levél egy barátomtól) Tökéletes…
Így vélekedtek Ti...