Összeköltözünk...
16 hónap után végre megszületett a döntés... Nem mondhatnám, hogy az idevezető út arannyal volt kirakva, sőt azt sem, hogy 100%-ig biztos lennék magamban...
Annyi minden történt velünk ez alatt a 16 hónap alatt. Olyan érzelmeket éltünk át, amiket álmomban sem gondoltam volna, hogy léteznek, és minden olyan villámgyorsan történt, mint egy gyorsított filmen... 3 eszeveszett hónap, amikor ki sem mozdultunk az ágyból, amikor nem jutottunk el színházba, mert délelőtt elmentünk sétálni, és ez már kimerítette az egymás távolsága miatt érzett űrt...
Aztán ott volt Bubuka... És az őrlődés, az idegeskedés, a rosszullétek, és a döntés...az én döntésem... Szakítás és 1 hónap után őszinte kibékülés... Önmagam feloldozására sajnos még LG sem képes...
Aztán mintha egy másik filmbe csöppentünk volna, kellemes, langymeleg áramlat, minden annyira higgadt lett. Ami addig forrt és pezsgett, most lenyugodott és elmélyült. Eltűnt LG korábbi bizonytalansága, féltékenysége, egyszerűen csak elkezdett szeretni... És ez annyira jó...
Aztán persze, mint mindig... jött az agyalásom... Merthát munkanélküli, és mi lesz velünk akkor ha... És különben is... És én nem fogom eltartani... És egy fizetésből nem lehet megélni... És miért nem tesz meg mindent, miért nem ragad meg minden kínálkozó lehetőséget...?
Tegnap végre kibukott, mi is az, ami igazán bennem bujkál, ami miatt hol kitáncolnék ebből az egészből, hol kapaszkodnék belé 10 karommal. Imádom, hogy félszavakból is megért, hogy kimondja, amit én nem merek, hogy ráérez a mélyben elrejtett érzésekre, gondolatokra... Hogy képes előhozni belőlem azt, amit néha még önmagamnak sem tudok elmondani...
Iszonyatosan félek... Nem attól, hogy felkopik az állunk. Ez csak egy kamuduma, amivel lehet üreseket puffogtatni, és olyan hangzatos is... És jól lehet vele támadni és szegény LG fejéhez csapkodni...
Igazából attól félek, hogy megint elrontom. Hogy most sem fog sikerülni, hogy újra elszúrom, hogy nem sikerül olyanná válnom, mint amilyen lenni akarok...
LG kedves volt, magához ölelt, azt mondta, hogy ne féljek, mert minden menni fog, és mellettem lesz...
Összeköltözünk...
Szurkoljatok :-)
Így vélekedtek Ti...