Tegnap megint kaptam hírlevelet. Csend tábor lesz, külön férfiaknak és nőknek. 10 nap, ahol csak önmagaddal foglalkozhatsz, nincs beszéd, olvasás, szemkontaktus, semmi más, csak te magad, és önmagad felfedezése.

Elgondolkodtam rajta, vajon bírnám-e? Képes lennék-e elviselni mindazt, amit a 10 nap előhöz belőlem, amikor lehámlanának rólam a felvett szokások, az elvárások, a szerepek, és ott állnék Én, pőrén, a magam igazi teljességében. Ráismernék egyáltalán arra, akit akkor ott megtalálnék?

Gyenge vagyok egy ekkora feladathoz...? Vagy inkább csak nincs elegendő bátorságom hozzá? Vagy mindez elérhető, más, hozzám közelebb álló módszerekkel is? Elérhetem mindezt taijival?

Annyi mindenről hallunk, Hellinger terápiáról, kineziológusról és egyéb mesterekről, a vallási vonatkozásúaktól az önjelöltekig... Miért van az, hogy az ember megszületik erre a Földre, és olyan problémákkal találja szembe magát, amikkel egyedül nem képes megbírkózni? Miért nem tudjuk a saját életünket saját magunk formálni és jobbá tenni? Miért kellenek a mesterek/tanítók/útmutatók/okos könyvek ahhoz, hogy ráébredjünk önnön gyarlóságunkra, álomvilágunkra? Miért nem vagyok képes felébredni én, egyedül?