„… az emberek végtelen módon pótolják az elvesztett energiájukat – evés, ivás, különféle ajzószerek, veszekedés, önsajnálat stb. …” (A.J.Christian: Mit keresett Isten a nappalimban?”

 

Hm. Ez egy érdekes megközelítés, ami elgondolkodtatott. Ha feltételezem, hogy ez igaz, és mélyen magamba nézek, akkor nálam a veszekedés, vitatkozás nagyon nagy energiaforrás. Szeretek másokat meggyőzni az igazamról, szeretek olyan dialógusokba belemenni, ahol számomra ismerős terepen működve érvelhetek. Az utóbbi pár hétben viszont nem vitatkozom senkivel. LG-vel minden rendben van, úgy tűnik, rendeződtek a „frontok”, és eljött a nyugalom korszaka. Ezt lefordítva viszont akkor azért vagyok most magam alatt, mert otthon minden rendben van??? Hát ez bizony elég nonszensz… S mivel magam alatt vagyok, iszonyatosan elkezdem magam sajnálni (mert hát milyen szürke életem is van), s már működik is a 2. számú fő energiaforrás, az önsajnálat…

Tegnap, mikor megfogalmaztam magamban az „azért vagyok depis, mert minden rendben van körülöttem” paradoxont, jót mosolyogtam ezen az egészen. Ma reggel pedig olyan jókedvvel jöttem be dolgozni, ahogy már régen. Szeretem Christian-t. Szeretem, hogy egy-egy mondatával kinyitja az ember szemét. Minden alkalommal más és más ragad meg a könyvében (természetesen mindig annak függvényében, hogy milyen lelkülettel olvasom), és legtöbbször sikerül átlendítenie a nehéz (pontosabban nehéznek gondolt…) napjaimon.

 

Unokatesóm tegnap hazajött a Babával. Biztosan elmegyünk meglátogatni még ezen a héten… Úgy gondoltam, feloldozás lehetne önmagam számára egy találkozás ezzel a Babával, mint jelképes Bubukával… Aranyhaj barátnőm azonban nagyon okosan rávilágított egy lényeges dologra, amit bár Chris is mond, nem mindig sikerül felismernem a való életben: „Nem hoztál akkor jó vagy rossz döntést. Egy döntést hoztál és elindultál azon az úton. Akkor menj végig rajta és ne azon agyalj, hogy mi lett volna ha... mert úgysem tudod meg.

Az egy teljesen másik út lett volna, ha azon indulsz el, lehet most azon gondolkodnál, hogy jobban tetted volna-e, ha azt teszed, amit tettél. Mert nem lenne könnyű az a helyzet sem, hidd el!

Nincs jó vagy rossz. Oldozd fel magad végre az önvád alól, hiszen attól, hogy Te emiatt rágódsz és teszed magad tönkre, az a baba nem lesz újra, viszont elveszíthetsz még sok minden mást."

Hát… mit is mondhatnék…? Köszi Aranyhaj! :-)