Mostanában nem történik velem semmi érdekes. Reggel ébredés, Bogival rohanás az oviba, aztán a buszhoz, meló. Délután futás az oviba Bogiért, majd haza, ahol LG vár. Játék/mese/séta, aztán vacsi, fürdetés, alvás. És másnap kezdődik mindez előlről.
Sajnos nem igazán töltjük meg tartalommal a napjainkat. Nincsenek események, amikre érdemes emlékezni, amikre mosolyogva gondolhatunk vissza... Többet kellene belerakni ezekbe az egymás után elrohanó szürkének tűnő hétköznapokba, hogy később visszagondolva azt mondhassuk majd: igen, érdemes volt őket megélni...
Az utóbbi két-három napban azon töprengtem, mi lehet a baj Bogival, mert kicsit tartózkodó LG-vel szemben, holott két hete még az apjának is lelkendezve jelentette ki, hogy ő a legjobb barátja. Arra gondoltam, az lehet a gond, hogy az ideköltözés óta LG többet foglalkozik velem, és Bogi kicsit háttérbe szorult. Ő ezt nem sérelmezte, de ő is háttérbe szorította LG-t. Ezt elmeséltem LG-nek is, és tegnap igyekeztünk kicsit feloldani ezt a szituációt: Bogi LG-vel játszott fürdésnél, LG olvasta az esti mesét, és ma reggel ő vitte oviba, amit Bogi kért fürdetésnél... Ezt jó jelnek veszem, talán sikerült ráéreznem a problémára, és ha jobban odafigyelünk rá, újra helyreáll a feszültségmentes, békés családi légkör.
Így vélekedtek Ti...