Vasárnap elmentünk a Tescoba, Cserebogár bicajjal, LG és én gyalog. Hazafelé Cseregogi ment még egy kört a házak mellett, és olyan gyorsan tekert, hogy nem tudta bevenni a kanyart a sulikerítés előtt, és fékezés nélkül nekiment. Mi odarohantunk, volt nagy sírás, szegény arcocskája azonnal belilult. Szerencsére ezen túl nem történt semmi más baja. Aznap nehezen aludtam el, zavartak a saját félelmeim az összeköltözés miatt, és ekkor éltem át igazán ezt az egész balesetet, mert akár máshogy is alakulhatott volna... A parázásban odáig jutottam, hogy azt mondtam LG-nek, talán mégse hozza még a bútorait...
Tegnap LG már masszírozott is a Termálban, aztán mikor délután mentem Cserebogárért az oviba, ő is jött, magától, ami nagyon jólesett. Bogi viszont nagyon undok volt vele is, velem is. Attól tartok, átvette a félelmeimet, és kissé bizalmatlan lett LG-vel szemben. Puff neki, ez is az én hibám :-( Később feljött az apja is, együtt játszottak, elmentek bicajozni, és ez valahogy megnyugtatta őt, kicserélt gyerekként jött vissza. Játék közben LG ölébe is beugrott, úgyhogy tényleg csak arra lenne szükség, hogy én feloldódjak vége. Éjszaka még mindig sokat forgolódtam, de már kezdi befészkelni magát az öröm a lelkembe.
Rá kellett jönnöm, hogy nagyon anyagias vagyok, biztos háttér nélkül nem érzem magam biztonságban, nyugalomban. Arra gondolva, hogy a válás után 2-3 hónapnak kellett eltelnie, hogy úgy érezzem, igen, megy ez egyedül is, nos, most is ez várható...
Igazából nem értem miért is félek ennyire, hiszen ha nem megy a dolog, bármikor elköltözhet... Olyan típusnak látom magam, aki a döntései előtt sokat hezitál, keresi a kibúvókat, jön a sok DE meg HA és a végeláthatatlan latolgatás, de ha a dolog megtörténik, utána már nem változtatom meg a véleményem, és kitartok a döntés mellett. Úgy tűnik, most még a latolgatás fázisában vagyok... Holnap minden konkretizálódik, hiszen jönnek a bútorok, és utána minden nap ott alszik majd mellettem LG.
Furcsa, amikor az ember fiatalabb és független, nem problémázik ennyit az élet dolgain, ahogy öregszünk, egyre rugalmatlanabbak és szűklátókörűek leszünk... Bár lehet, hogy ez csak rám igaz...
Így vélekedtek Ti...