Az ölemben volt. Egyek voltunk akkor mi ketten. Pár pillanat alatt ezer gondolat futott végig rajtam: a túlcsorduló szeretet, az elfogadás, a bocsánatkérés és a megbocsájtás, mindez belesűrítve pár másodpercnyi egybefonódó tekintetbe.
A baba abbahagyja a sírást és érzem, hogy végre sikerült feloldoznom magam... Általa, aki nem az enyém, de mégis megtestesíti azt, akit eldobtam magamtól. Felszabadított a több, mint egy éve rámnehezedő teher alól ez az aprócska ember...
Nagyon szükségem volt már rá...
Így vélekedtek Ti...