Tegnap megjött LG :-) Kicsit furira sikerült a dolog, mi épp farmert vettünk Cserebogárral, úgyhogy pont nem voltunk otthon. Mire elindult elénk, mi már tejet vettünk a másik boltban... Végül ott találkoztunk :-)
Cserebogár kapott egy puszit a buksijára, én meg egy csókot :-) Egész nap attól tartottam, hogy megint csak hazudtam magamnak, hogy mégsem akarom talán ezt az összeköltözést. Lassan már ott tartok, hogy minden gondolatom, minden érzésem megkérdőjelezem, és aztán csak várom a bekövetkező eseményt, és pozitív vagy negatív elvárás helyett egyszerűen csak reagálok rá. Úgy, ahogy akkor és ott érzem, hogy reagálnom kell. Most is ez történt, és duplán örültem neki: örültem, hogy itt van, hogy jó egymásra mosolyogni, és örültem, hogy a félelmem alaptalan volt, és tényleg örülök az összeköltözésnek.
Olyan, mintha két énem lenne, lennék én, aki cselekszik és aggódik és fél és örül és boldog és szeret, és lennék Én, aki mindezt egyszerűen csak megfigyeli, és konstatálja, hogy hogyan is zajlanak a dolgok, és mindent egyféleképpen ítél meg: úgy van jól, ahogy van.
Most tele vagyok bizalommal és örömmel, főleg, hogy Cserebogár is pozitívan fogadta a dolgot. Nagyon szeretném, ha a továbbiakban is hasonlóképpen érezhetnék...
Rajta leszek az ügyön :-)
Így vélekedtek Ti...