Tudtad, hogy a szeretet és a gyűlölet ugyanannak a típusú érzelemnek a megjelenési formája? Csak akárcsak a világban meglévő dolgoknál, itt is érvényes a kettősség. Mint a férfi és a nő, a nappal és az éjszaka, a rossz és a jó, ugyanúgy a szeretet és a gyűlölet is kéz a kézben járnak együtt, a kötél két végét szimbolizálják. A kötél viszont mindkét érzelemnél ugyanaz.
LG és én egymás tükörképei vagyunk. Ami az én életem nagy problémáját jelenti, abban ő azzal tud segíteni, hogy az ő életének nagy problémája kapcsán lázad és hadakozik, és nem tűri, ha uralkodni próbálnak felette. LG szerint mindkettőnknek kisebbségi komplexusa van. Neki amiatt, hogy mások többet érnek nála tudásban, ismeretekben. Nekem meg amiatt, mert bizonyítási kényszerem van, hogy megmutassam, hogy többet érek a férfiaknál, minden tekintetben. Amit neki meg kellene tanulnia az a feltétlen bizalom bennem, bennünk, a családban, a biztos háttérben. Amiben pedig nekem kell nagyot fejlődnöm, az az, hogy értsem és érezzem, hogy semmivel sem leszek kevesebb attól, ha megélem a NŐt, ha tudok befogadó, alázatos, nőies lenni.
Így leírva nagyon könnyűnek tűnik mindez, de olyan mélyen gyökerező gátakat kell feloldanunk, ami nem megy egyik napról a másikra. Nagyon hosszú út áll még előttünk önmagunk megismerésében és tudatos formálásában. A dolog buktatója az, hogy itt is megjelenhet a kettősség: egymást ebben a folyamatban segíteni de sajnos hátráltatni is tudjuk. Olyan határmezsgyén mozgunk most, ahol egyik és másik oldalra is billenhet a mérleg nyelve. Persze most is csak rajtunk áll, hogy melyik utat választjuk. Felemeljük egymást, vagy a másikat lehúzva hagyjuk, hogy elvesszen mindaz, amit eddig megéltünk, és feladjuk. A döntés egyszerű, az azt követő folyamatokat véghezvinni viszont annál nehezebb.
Így vélekedtek Ti...