Tegnap LG bement Miskolcra ügyintézni, amikor hazajött, beszélgettünk egy kicsit. Mindketten ugyanúgy érzünk... Az utóbbi idők történései, kellemes vagy nagyonis kellemetlen eseményei kicsit eltávolítottak bennünket egymástól. Nagyon igyekeztünk, hogy a külsőségek klappoljanak, hogy megfeleljünk egymás elvárásainak, hogy minden a helyén legyen, és mindenki tudja, hogy mi a dolga a háztartásban... És mindeközben (megint) megfeledkeztünk arról, hogy nem ez a legfontosabb.
Kell a szív, kell az érzés, az egymásra mosolygás, az összetartozás megnyugtató érzése, a bármikor-számíthatok-rád hangulat... Mindezt mostanában kicsit félreállítottuk, úgyhogy itt az ideje, hogy végre arra koncentráljunk, ami igazán fontos!
Így vélekedtek Ti...