Áll egymással szemben két ember. Ingerültek és nem hallják meg, amit a másik mond. Áll egymással szemben két ember, akik szeretik egymást, és ezért úgy döntöttek, hogy összeköltöznek, és együtt folytatják az útjukat. Most mégis acsarkodnak egymásra, vélt vagy valós sérelmeket élnek meg és képtelenek befogadóak lenni a másik által tett javaslatokra vagy magyarázatokra. A két ember már nem is áll egymással szemben, hanem elvonulnak külön szobába, hogy ott duzzogjanak tovább, hogy sajnálják saját magukat és szidják a másikat, amiért ennyire képtelen megérteni őket, a tökéleteseket… Durván beszélnek egymásról, és a pokolba kívánják az egész eddig közösen elért valóságot, legszívesebben elmenekülnének, nagyon messzire a másiktól, aki csak bántani tud.
Néhány óra múlva újra egymással szemben áll két ember, és elhangzik az első halk ne haragudj. A másik visszakérdez: komolyan gondolod? Igen a felelet, és a két kéz összefonódik, a két arc összeér, és feledve van minden sérelem, minden harag és félreértés. Újra egyek ők ketten.
Így vélekedtek Ti...