Tegnap kimentünk a tópartra. Vittünk magunkkal meggyes pitét és csokis csigát: Cserebogár nagyon élvezi az ilyen piknikjellegű megmozdulásokat. Miután jóllaktunk, Bogi játékjavaslatait elfogadva játszottunk először kővé váló embereket, aztán a "gyertek haza ludaim" klasszikus forgatókönyve következett. LG volt a farkas, éa a pad volt a "ház", ahová nekünk, ludaknak el kellett jutnunk. Ez részemről olyan jól sikerült, hogy amikor igyekeztem a padot hátulról megközelíteni, és azon átugrani, megcsúszott a cipőm, és fenékkel, keresztcsonttal és alkarral megkóstoltam mennyire kemény is tud lenni a pad támlája.
Annak ellenére, hogy se lila folt, se duzzanat nincs rajtam, fáj a fenekem és a hátam, az alkaromhoz pedig ha picit is hozzáérek már fáj, és a jobb térdemnél a szalagok (szerintem) meghúzódhattak, mert nem igazán tudok teljes testsúllyal ránehezedni a lábamra. Így most csak sántikálva tudok közlekedni, bár annyira nem feltűnő, mert eddig még senki sem észrevételezte.
Szerencsére jön a hétvége, addig lehet regenerálódni. Bár holnap egyetemi évfolyamtalálkozó, de majdcsak túlélem... Legfeljebb beszervezek két régi tankörtárs pasit, hogy támogassanak a kocsiig :-)))))
Így vélekedtek Ti...